A település története

Történelmi áttekintés

Évezredek óta születtek, küszködtek, reméltek, haltak emberek e tájon. Az ágasegyházi határnál 5000 éves kőrézkori leleteket találtak. Az időszámításunk utáni első-második századból előkerült edénytöredékek szerint a Római Birodalom távoli provinciáival kereskedő árusok is jártak az akkoriban az iráni eredetű, nomadizáló jazzig-szarmaták által uralt vidéken. A közeli Bócsán, Szabadszálláson feltárt kagán-sírok erősítik azt a vélekedést, amely szerint itt, a két folyó között volt az avar birodalom központja.

A szultáni birtok Kecskemét térségében elpusztult települései közé tartozott a Ballóság és Therekegyháza puszta. A török kiűzése utáni évszázadok szinte nyomtalanul peregtek el a mai Helvécia területén.

Az 1870 után a történelmi borvidéket elpusztító filoxériavész értékelte föl a gyökértetűtől védett homoki területet. Kiderült, hogy a laza, homokos talajba belefullad a kártevő. Addig csak kevesen "hátha alapon" próbálkoztak a fürtös, bogyótermésű növénnyel. A hajdani Kentyegházán Sigray János és neje, Jalsoviczky Karolin 3 holdon kísérletezett, sikerrel. Mások is követték a több száz holdas birtokosok példáját. Kiderült, hogy jól fizet a gyümölcs is. A századfordulón már jó híre volt a köncsögi szőlőnek, diónak, almának.

Nevét és határainkon túli ismertségét azonban egy svájci születésű pedagógusnak köszönheti Helvécia. Eötvös József miniszter hívta 1870-ben Magyarországra Heinrich Eduard Weber svájci képezdei tanárt. Első munkahelyén, Balatonfüreden ismerkedett meg magyar szőlősgazdákkal, a filoxéra pusztításaival. A munkát az emberformálás legfőbb tényezőjeként tekintő tanár által vezetett oktató-nevelő szeretetház is foglalkozott szőlőműveléssel. Ügyintézés közben ismerkedett meg az 1883-ban alapított, nemesített szőlővesszőket százezer-számra előállító kecskeméti "kormányszőlő" felügyelőjével. Gábor József összehozta Miklós Gyulával, a telepítések kormánybiztosával. Beavatta nagy tervébe: 200 családnak megélhetést adó szőlőtelepet kíván létesíteni a Duna-Tisza közén. A politikus ajánlotta elgondolásai kivitelezésére Kecskemétet.

A helyi közgyűlés, és mindenekelőtt Lestár Péter polgármester támogatta Wéber Ede földvásárlási kérelmét. A th. bizottság azzal a feltétellel szavazta meg 1891. november 20-án 2000 hold eladását, ha azonnal megkezdik a telepítést. Megkapták az ígéretet. Az időközben megalakult, svájci és magyar polgárokat egyesítő "Helvetia" közbirtokosságnak egy esztendő múltán hivatalosan is átadtak a Ballószög-dűlőben mintegy 600, a Fehértó-dűlőben hozzávetőlegesen 1400 katasztrális holdat.

1892 tavaszán bandukolt ki a kecskeméti állomásról a pusztába a Zala, kisebb részből Veszprém megyéből érkezett, megélhetést itt remélő 88 magyar és 17 német anyanyelvű család. Új lakóhelyüket ettől kezdve nevezték az alapító iránti tiszteletből Helvéciának. A következő év őszén már 129 kis alapterületű ház adott oltalmat az embertelen nehéz munkát végző telepítőknek. Megnyílt az első bolt, még az ezredévi ünnepségek előtt felépült az első iroda, orvosi rendelő és szülésznői lak. (Igaz, hosszú évtizedekig nem tudtak állandó orvost letelepíteni.)

Gazdálkodási hibák, jégveréses évek, az elkerülhetetlen kezdeti nehézségek, a pénzforrások elapadása miatt Helvécia a vártnál kevésbé igazolta a reményeket. Elégedetlenkedtek a telepesek. A városi tanácsnak sikerült egyeztetni a birtokuk öröktulajdonának a tervezettnél korábbi megszerzésére törekvő telepesek, valamint a pénzhiánnyal küszködő közbirtokosság között.

A Helvéciát érintő vasútvonal átadása után egy évtizeddel, 1905-ben megkezdődtek a további fejlődés főbb feltételei. Kiegyeztek 79 telepessel, akik örök tulajdonul 3 holdat, 1 holdat pedig használatra kaptak. Weber Ede a vasútállomás közelében a mirimári kastély mintájára új lakóházat és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett.

1898-tól többször eladtak egyszáz-többszáz holdat. Magát a szőlőtelepet 1911-ben az Országos Földhitelintézet vásárolta meg. Az általuk alapított részvénytársaság részvényeit egy gyöngyösi érdekeltség szerezte meg.

Az első világháború kitörésekor már 1300-an laktak a pusztán. Közülük több mint 200-an harcoltak az európai csatatereken. Az alapító svájci állampolgár fia, Wéber Aladár huszárkapitányként szerelt le. Talán a 24 hősi halott iránti tiszteletből létesítettek Kecskemét óriási határában az elsők között köztemetőt Helvécián. Több mint 20-an rokkantan kerültek vissza családjukhoz. Az életmódot is meghatározta a birtokszerkezet átalakulása. A harmincas évek második felében 10 holdig terjedő nagyságú törpebirtoka 180, kisbirtoka (10-100 holdig) 60 gazdának volt, ennél több földet 3-an birtokoltak.

1944 október utolsó napján foglalták el a szovjet csapatok Helvéciát. 1949-ben a bekötőúttal, a Kecskemét-kiskőrösi keskenyvágányú vasútvonal üzembe helyezésével közelebb került Helvécia az 1950-től megyeszékhellyé lett Kecskeméthez. Két év múltán adták át az első mélyfúrásos kutat. 1961-ben gyulladtak ki az elektromos lámpák, de csaknem évtized kellett a villanyvilágítás általánossá válásához.

1952-ben a helyi szövetkezetek 7542, az állami szektor gazdaságai 5356 kat. holdon gazdálkodtak. Mindössze 627 kat. hold maradt a magángazdáknak és egyéb célokra. Az állami gazdaság megalakulása elősegítette a népességszám növekedését. 1970-ben 4360 főnyi volt a jelenlévő népesség. Közülük mindössze 340-en éltek belterületen. 1189 mezőgazdasági és 839 fizikai dolgozót tartottak nyilván. A szellemi foglalkozásúak száma 172 volt. Matkó elcsatolásával csökkent a népesség. 1995-ben 3439-en laktak Helvécián. Abban az évben mindössze 37 gyermek született, ám 12-vel többen fejezték be földi életüket.

A rendszerváltás, a gazdasági szerkezet átalakulása Helvéciát is jelentősen érintette. Megszűnt, felszámolás alá került az Állami Gazdaság, mely még 1989 nyarán is csaknem 1000 alkalmazottal, munkavállalóval dolgozott.

Sokan kényszerből lettek vállalkozók. Egyharmaduk feladta, de ugyanennyi új próbálkozó jelentkezett. A kereskedelemben és a szolgáltatásban részt vevők találták meg leginkább számításaikat, noha a kereskedelemben túlkínálat van. A szövetkezeti Univer ABC-n, a régi állami gazdasági boltot felváltó üzleten kívül 6-8 élelmiszer- és vegyeskereskedés várja a vásárlókat.

A lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdaságból él, őstermelőként vagy kisvállalkozóként. A négy terményforgalmazó és egy állatfelvásárló magánvállalkozó, valamint több szezonális gyümölcs- és zöldségkereskedő a település mezőgazdasági jellegét mutatja. Helyben is segíti a termelőket a fajtakísérleti állomás.

Vallás

Szabadtéri szentmisével kezdték új életüket a Dunántúlról érkezett bevándorlók, az akkor nyomorúságos pusztán megtelepedők. Szűkös lehetőségeik ellenére mégis hamarosan hozzáfogtak templomuk felépítéséhez. 1908. augusztus 15.-én szentelték föl Nagyboldogasszony titulusú templomukat. A parókia 1928-ban készült el. A kecskeméti espereskerülethez tartozó plébánián 1926-ban kezdték meg az anyakönyvek vezetését. A hívek száma meghaladja a 3000-et. Helvéciát néhány éve a jakabszállási plébánia felügyeletére bízták. Jelenleg a kecskeméti piarista atyák segítik a hívek lelki gondozását. Igen tevékeny a néhány éve alakult Katolikus Ifjúsági Csoport.

A katolikusoknál kisebb létszámú helvéciai protestánsokhoz már 1898-ban járt ki Kecskemétről lelkész. 1924-ben két gyülekezeti házat építettek. A helyben lakó református lelkészhez 3 gyülekezeti csoport tartozik, legszámosabb a 200 főnyi helvéciai. Az újjáalakult református népfőiskolai mozgalom egyik erjesztője a Helvéciai Népfőiskolai Alapítvány.

Oktatás

A betelepülőkkel gyerekek is jöttek a Dunántúlról, ezért már 1883-ban elfogadta Kecskemét tanácsa az iskola, orvosi rendelő és szülésznői lakás tervét. Gyorsan felépítették mindhármat. Valóban "lámpás" volt itt például a Bérczy József tanítót követő Jámbor János, aki az iskolából kimaradtak továbbképzésére, nemes szórakozására ifjúsági egyletet alapított. A telkek felaprózásakor nagycsaládosok költöztek, főként a környékből Köncsögre. Az egyszem tanítónak az 1905/06-os tanévben 147 gyereket kellett megismertetni az írás, olvasás, számolás tudományával.

A feszítő igények hatására újabb tantermeket építettek, több osztály indítottak. A harmincas évek végén Kecskemét th. város a telepi 2 iskola mellett fenntartotta a haleszi, a feketeerdei és a korhánközi úti iskolát is. A "központi" tanodában hozzávetőlegesen százan vettek részt a gazdasági továbbképzésben. Az iskolák államosítása után, 1948-ban az említett - immár általános - iskolában 12 pedagógus foglalkozott a diákokkal. Jellemző a pedagógusok tekintélyére, hogy a sokáig Helvécián tanító Szabó Sándorról nevezték el a falu új, családi házas övezetét.

A mai helvéciai apróságok előbb a közösségbe kerülnek, mint szüleik, nagyszüleik. A településen két közös igazgatású oktatási intézmény van, a Feketeerdői Általános Iskola és Szabó Sándor telepi Óvoda, és a Wéber Ede Központi Általános Iskola és Központi Óvoda. Most a két óvodában 22 óvónő és dajka 171 gyermekkel foglalkozik. A két általános iskolában 20 tanulócsoportban 35 pedagógus 367 diákot oktat, nevel. Az iskolákban több nyelv tanulására is lehetőség nyílik. A helvéciai diákok többsége a kecskeméti középiskolákban, szakmunkásképzőkben folytatja tanulmányait.